Élelmiszerek

A hagyományos kínai orvoslásban a gyökér kérgét és termését egyaránt használják. Levelének és magjának alkalmazását is említi néhány orvosi könyv. Kínán kívül más ázsiai országokban, pl. Vietnámban, Koreában és Japánban is használják gyógyászati céllal. A növényről szóló feljegyzések egészen a Tang Dinasztiáig (i. sz. 1000-1400) vezethetők vissza. A bogyókat fogyasztják nyersen és szárított (aszalt) állapotban; isszák gyümölcsléként, borként vagy teaként. Készítenek belőle tinktúrát, port és tablettát. Az ajánlott napi adag a szárított bogyóból 5 és 15 g között változik. A tradicionális kínai orvoslás enyhe „Yin frissítőként” használja, amely javítja a máj, a vese és a tüdő működését. A javallatok (amelyek a Yin erősítő hatásából erednek) közé tartozik a csökkent látásélesség, terméketlenség, hasi fájdalom, száraz köhögés. kimerültség és fejfájás kezelése. A népi gyógyászatban a bogyókat a hosszú élet biztosítására és a korai őszülés ellenszereként is fogyasztják. Más források említik a bogyó felhasználását impotencia, szédülés, nagyothallás, fülzúgás, bőrkiütés, pikkelysömör, allergia és álmatlanság kezelésére. A felsorolásból látható, hogy sok kínai gyógynövényhez hasonlóan az ajánlások ebben az esetben is szerteágazóak, anélkül, hogy azokra elfogadható, tudományosan alátámasztott adatok lennének. Mit tartalmaz a goji bogyó? A termés poliszacharidokban gazdag (23%), emellett találhatók benne karotinoidok, flavonoidok, vitaminok, aminosavak és illóolaj,a magban pedig zsíros olaj, illetve szterolok. A termés C-vitamin tartalma 42 mg/100 g, ami a friss citromban találhatóhoz hasonló.