Zöldkagyló kivonat 150 db ( Sanct Bern Hard )

A zöld kagyló akkor keltette fel a tudomány figyelmét, mikor az új-zélandi őslakosok életkörülményeit vizsgálták. Kiderült, hogy a tengerparton élő maorik körében ismeretlen a reuma. Egészen magas kort értek meg úgy, hogy ízületeik mindvégig rugalmasak maradtak, szemben a szárazföld belsejében élő lakossággal. 

Az ok a bőséges kagyló fogyasztás. Az újzélandi taréjos zöld kagyló gyógyászati felhasználás szempontjából 1972-ben a rákkutatás kapcsán is az érdeklődés középpontjába került. A kagylóval kezelt rákos betegek azonban nem mutattak szignifikáns gyógyulást, ugyanakkor a kutatók számára egyértelművé vált, hogy azok, akik ízületi gyulladásban is szenvedtek, a kagyló alkalmazását követően látványosan jobban érezték magukat. 

A világszerte meginduló kutatások során tudományosan is bebizonyították, hogy az új-zélandi zöld kagyló (Perna canaliculus) szokatlanul nagy arányban (több mint 13%) tartalmaz glükozaminglikánt (GAG), amely az ízületek működéséhez elengedhetetlen kenőanyag egyik legfontosabb alkotóeleme. Kovasav tartalma pedig a csontokat és a kötőszöveteket erősíti. Továbbá vitaminok (C,E, B6, B12 és folsav), ásványi anyagok (kalcium kálium, magnézium) és fontos nyomelemek is vannak benne, emellett rendkívül gazdag többszörösen telítetlen Omega-3 zsírsavakban, amelyeknek gyulladáscsökkentő hatása közismert. 

Manapság a mozgásszervi betegségek prevenciójában és terápiájában a kagyló készítményeket az egyik legfontosabb természetes eredetű, igen hatékony és mellékhatásoktól mentes alternatívaként tartják számon a teniszkönyöktől az időskori kopáson át a gyulladásos, reumatikus panaszokig terjedő esetekben. A sejt közötti vízterek mennyisége a kor előrehaladtával csökken (kiszáradás, ráncosodás), akárcsak a szövetek rugalmassága, ami az ízületek esetében a legszembetűnőbb: fokozatosan a mozgásképesség jelentős csökkenéséhez vezet. Mivel a glükozamint a szervezet saját maga nem képes előállítani, elengedhetetlenné válik annak rendszeres pótlása. Kis mennyiségben glükozamin a legtöbb táplálékban megtalálható, azonban igazán gazdag forrást a tengeri eredetű élelmiszerek, azon belül is a kagylók főként az új-zélandi tarajos zöld kagyló jelent, mivel a kék kagyló fajták és egyéb kagylófélék nem rendelkeznek ilyen hatással.